|
|
 VÉDŐOLTÁSSAL A NEM-FERTŐZŐ BETEGSÉGEK ELLEN |
| Azt hiszem, valamennyi olvasóval egyetérthetünk abban, hogy a védőoltások felfedezése és azok mindennapos alkalmazása az orvostudomány legszebb fejezetei közétartoznak. Védőoltásokkal sikerült a Földről kiirtani a himlőt, Európában felszámolni a járványos gyermekbénulást, és jelentősen csökkenteni mintegy húsz heveny megbetegedés morbiditását, mortalitását és szövődményeit. A védőoltások sikereit azonban – mint fényt az árnyék – kudarcok egész sora kísérte, amely sokakban okozott csalódást. Elsőnek azt kell megemlítenünk, hogy évtizedek fáradságos munkája ellenére sem sikerült védőoltást találni számos, világszerte elterjedt súlyos lefolyású fertőző betegség ellen. Elsősorban a maláriára kell gondolnunk, amelyből évente 300-500 millió új megbetegedést és 2 millió halottat jelentenek, ez utóbbiak 50%-a gyermek. AIDS-ben évente 6 millióan betegednek meg, és ugyancsak 2 millió évente a halottak száma, de egyelőre nem ismerünk védőoltást sem a schistosomiasis, sem a filariasis ellen, holott az előbbiben 200 millió, az utóbbiban 120 millió ázsiai és afrikai lakos szenved. A második nehézség abból adódik, hogy oltóanyagaink védőhatásának időtartama véges, és a védőoltások adásának is megvannak a maga kockázatai, így az oltási reakciók, az előre nem látható oltási szövődmények és oltási balesetek. A reakciók és szövődmények kockázatai egyes védőoltások esetében meghaladhatják a társadalmilag elfogadott 10 mikrorizikót is, és ennek a kétségtelen ténynek a tudatlan, vagy szándékos félremagyarázása keltette életre a végtelenül káros védőoltás-ellenes mozgalmakat. A harmadik kudarcot arra vezethetjük viszsza, hogy időközben megváltozott a Föld lakosainak halálozási struktúrája, és erről az oltóanyag kutatás elkésve vett tudomást. Az évi 57 millió halálesetből a nem fertőző (idült) betegségek 59%-ban részesednek, és ez az arány 2020-ban már meg fogja haladni a 60%-ot. Mindeddig az volt a hit, hogy a legelterjedtebb idült betegségek ellen védőoltás nem is képzelhető el, hiszen az Egészségügyi Világszervezet szerint az idő előtti halálozás legfontosabb öt kockázati tényezője – nevezetesen a dohányzás, a túlzó alkoholfogyasztás, a túlsúlyosság, a hipertónia és a hiperkoleszterinémia – nem alkalmas arra, hogy védőoltással befolyásolni tudjuk. A fent előadottakból önként következik a védőoltások kutatásának jelenlegi és jövőbeli három fő iránya. Az első a védőoltások körének a kiterjesztése az idő előtti halálozást okozó, különösen elterjedt fertőző betegségek ellen. A második cél olyan oltóanyagok előállítása, amelyek alkalmazása hosszabb védettséget nyújt, ugyanakkor a lehető legkisebb kockázattal jár az oltandó egészségére. Végül a harmadik feladat a jelenleg nem fertőzőnek tartott betegségek, illetve azok rizikó tényezőinek védőoltások útján történő megelőzése. A dolgozat ennek a harmadik feladatnak a megoldási lehetőségeiről szól, amelyeket Dyer és mtsai az oltóanyag-kutatás „második forradalmának” nevez. |
|
|
| Magyar Epidemiológia |  |
| Bejelentkezés | |
|
|
