|
|
 ARCHEOGENETIKA: AZ ATHÉNI PESTIS ESETE. POLIMERASE CHAIN REACTION (PCR) KONTRA THUKÜDIDÉSZ |
Ötven évvel azután, hogy a thermopülai szorosban Leónidasz és a 300 hős spártai „megcselekedte, amit megkövetelt a haza”, Kr. e. 430-ban megkezdődött az Athén és Spárta közti, a görög hegemóniáért zajló peloponnészoszi háború. Az ellenségeskedések második esztendejében járvány tört ki az ostromlott Athénban. Thuküdidész, az ókori görög történetíró, részletes kortársi leírást hagyott ránk. Célunk a thuküdidészi szöveg illetve az archeológiai leletek polymerase chain reaction (PCR) alapú vizsgálatának egybevetése, reményünk pedig, hogy közelebb jutunk a történeti igazsághoz.
Az ókori történeti források közül az Ótestamentumban már számos fertőző betegség, járvány megjelenik. A Kivonulás könyvében az ötödik csapás, a dögvész az állatok között tombol: „Akkor az Úr keze, mint pusztító járvány ránehezedik nyájadra” (Mózes II, 9:3-11). A hatodik csapás az embereket éri: a „kelevény, mely felfakad”. Ez leginkább himlő vagy bubópestis lehetett. A senyvesztő tüdőbetegség, a gümőkór Mózes V. Könyvében jelenik meg (Mózes V, 28:22). Sámuel könyvében már biztosan bubópestisről van szó – a filiszteusokra általa csapott le az Úr keze. A Leviták könyve (Lev 13-14) részletesen foglalkozik a leprával, ahogy az később szerepel az Újtestamentumban a Látomások Könyvében is. Amikor Mirjam a pusztában öccse, Mózes ellen fordul, testét ellepi a lepra (Szám 12, 10). Ugyanez a kór támadja meg a gőgös Uzija (Uziás) királyt, akit, amikor betör a jeruzsálemi templomba, a papok szeme láttára lepi el a lepra (2 Krón 26, 19-20). A pestis tűnik az egyik legkorábban lejegyzett járványnak.
A történetírásban szereplő betegségeket három módszerrel azonosíthatjuk. Első a klinikai elemzés, mely az írásos forrásokra építve a tüneteket vizsgálja. Módszere a „best fit” – azaz a ránk maradt szöveg leginkább melyik mai elfogadott diagnózisra illik. A csapdát a szöveg rejti: például a thuküdidészi – „phlyktainai” (φλύκταινα) angolul egyaránt megfelelhet az alábbiak közül bármelyiknek: blain, bleb, blister, bulla, eruption, pustula, vesicle. Magyarul sem jobb a helyzet, ez egyaránt lehet hólyag, hólyagcsa, vérhólyag, vízhólyag, gennyhólyag, elvékonyult falú bőrkiemelkedés vagy vesicula. A pestissel (pestilence, plague) kapcsolatos történeti leírások hitelességének vizsgálatát bonyolítja, hogy a tüneteken számos, más kórokozótól származó vérzéses (haemorrhagiás) betegséggel osztoznak. A hiányos, ködös vagy éppen téves szövegek miatt összekeverhetők, helyesebben szétválaszthatatlanok. Ilyen a Rickettsia prowazekii okozta typhus exanthemicus (kiütéses tífusz, hagymáz, flekktífusz), a salmonella okozta, magyarul szintén tífusznak hívott, azonban helyesen hastífuszként nevezendő pusztító kór. (Typhus abdominalis, hasi hagymáz, vérhas, hasmars, Typhoid fever) és számos más betegség. A második módszer az epidemiologiai megközelítés. Tudománya eszköztárával arra a kérdésre keresi választ, hogy „ki, mikor, hol és miért” – és így jut el a valószínűsíthető kórokozóhoz. A harmadik lehetőség a paleoarchaeologia, ami modern természettudományos metódusokkal vizsgálja az ősi leleteket. Első alkalmazása a C14-es szénizotóppal történő kormeghatározás volt. |
|
|
| Magyar Epidemiológia |  |
| Bejelentkezés | |
|
|
