|
|
 A HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS TÁRSADALMI HELYZET EGÉSZSÉGKÁROSÍTÓ HATÁSA |
A szerzők a többoldalúan hátrányos helyzet egészségkárosító hatásait elemezték, egyazon populáció csaknem 40 évet átfogó vizsgálatai alapján. A felmérések 1966-ban, 1982-ben és 2004-ben történtek.
1966-ban, olyan baranyai férfiak kerültek a mintába, akik 18 éves korukban, értelmi fejlődésükben-korosztályukhoz viszonyítva-elmaradtak, de egyébként egészségesek voltak. Szellemi fejlődésük visszamaradásának hátterében családjuk, társadalmi rétegük marginális helyzete állt.
1982-ben, 16 év távlatában életútjuk, mentális teljesítményeik, egészségi állapotuk ismételt vizsgálatára került sor. Meglepő eredmények születtek.
A felnőttkori pótlólagos erőfeszítések következményeként 58,9%-uknak a társadalmi helyzete javult, 46,4%-nak a pszichiátriai minősítése is jelentősen emelkedett. Az általános iskolát befejezettek aránya 39%-ról 63%-ra, a szakmunkásoké 8,5%-ról 29%ra, nőtt. Az intelligenciavizsgálatok összesített eredményei az iskolai végzettséggel korreláltak, de azok belső struktúrája, a korábbiakhoz képes csak minimális változást mutatott.
A populáció 60,7%-a számolt be különböző betegségekről. Kiugróan magas volt a pszichoszomatikus (40,6%), neurotikus, szubdepressziós kórképek (20,5%) aránya. A társadalmi helyzetükben feljebbkerültek között, a betegségek aránya lényegesen magasabb (72%) volt, mint az eredeti helyzetükben maradtak csoportjában. (40,7%)
Az adatok azt mutatták, hogy gyermekkori hátrányaikat csak kis mértékben tudták ledolgozni. Konfliktusmegoldó stratégiájuk gyenge, a társadalmi kihívásoknak csak fokozott erőkifejtéssel voltak képesek megfelelni. Olyan krónikussá váló distresszt jelentett számukra, melynek megbetegítő hatása már 34 éves korban szervi károsodás formájában is jelentkezett.
A vizsgáltak 2004-ben, 56 éves korukban, kivétel nélkül szegények, valamennyien betegek (87,5%-uknak 2-9 krónikus betegsége van). 70%-uk rokkantnyugdíjas. A felkutatottak 30 %-a már elhunyt.
E tények arra engednek következtetni, hogy a személyiségfejlődést akadályozó mechanizmusok felnőttkorban már csak kis mértékben kompenzálhatók, és szinte törvényszerűen vezetnek irreverzibils adaptációs díszfunkciókhoz. A rögzült intelligenciaszerkezet negatívan befolyásolja az egyén életét, és kényszerpályára állítja.
E megrendítő következmények kezelése elsősorban az egészségügyi szolgálatra és a szociális intézményrendszerre hárul (a megélhetést biztosító támogatások különböző formái, megelőzhető betegségek gyógykezelése, krónikus időskorú betegek gondozása) annak ellenére, hogy a folyamatokat nem tudja szabályozni, csak a következményeket próbálja meg sajátos eszközeivel és korlátolt lehetőségeivel befolyásolni.
A tanulmány olyan elméleti hátteret ad, mely segít a probléma okainak, és következményeinek megismerésében és megoldásában. Egyedülálló képet ad egyazon deprivált társadalmi csoport életútjáról, és vele összefüggésben egészségi állapotának alakulásáról. |
|
|
| Magyar Epidemiológia |  |
| Bejelentkezés | |
|
|
